A szó jelentése
A homeopátiával akkor találkoztam, mikor lemondtam a lelkészségről.
A semmibe ugrottam, a ki vagyok én, ha nem lelkész elképesztő belső feszítésével. Önmagamat, az életemet összerakni igyekezve Jungba, és az álmaimba kapaszkodva, épp Parádi József nyitott próbájú álom színházába kezdtem járni, ahol a playback technika segítségével dolgoztunk az álmainkon. Ekkor jött a homeopátia. Ekkor jött annak kivételes képviselője, Bóna László, aki a későbbiekben gyógyítóm lett, majd tanárom, „Mesterem”. Egy hétvégi tréninget tartott nekünk. Azon a hétvégén „csoda” történt. Valamivel találkoztam, ami olyan volt, mintha mindig is ismertem volna. Játszottunk. A mélyben levő, láthatatlan energiák segítségével. 6 év önismereti munka volt akkor már mögöttem. Mégis, azt éreztem, egyetlen délután alatt több dolgot értettem meg magamból, mint a 6 év alatt.Az egész hátra levő életemre nézve ott és akkor megpecsételődött a sorsom. Akartam ezt a tudást. Akartam előbb, mint kliens, majd, mint az előadások lelkes amatőr hallgatója, végül,akartam, mint aki ért ehhez. Aki ezzel segít. Gyógyít. Így lett része az életemnek a lélek gyógyítsa után a test is – azaz a teljes ember gyógyítása.
Mit jelent ez?
- Jelenti először is azt, hogy bármennyire nem szeretnénk, a szenvedés része az életnek. Ez mindannyiunk közös élettapasztalata.
- Jelenti másodszor, hogy a szenvedésben sosem vagyunk egyedül. Ami és ahogy velünk épp történik, az a szenvedés, az a dráma, már jelen van a világegyetemben, az ásványi, a növényi, vagy az állati világon belül. Valami, valaki már éli, és jól ismeri ezt a drámát.
- Nem tud olyan dolog történni velünk, nem tudunk olyan állapotba kerülni, ami semmihez sem hasonlítható. Aminek ne volna az univerzumban „párja.
- A homeopata feladata az, hogy az ismert szerek birodalmain belül, megtalálja azt, mely a leginkább hasonló a bajba jutott ember állapotához.
- Tesszük ezt a homeopátia első alapszabálya, a hasonlóság elvének szabálya mentén.
A homeopátia alapelvei
A hasonszenvészeti útról már Hippokratész is beszélt, mint a gyógyulás lehetséges útjáról. Ez azt jelenti, hogy nem a tünetekre való ellentétes információt juttatunk el az emberhez, be a szervezetbe, hanem hozzá hasonlót. Mert hasonló a hasonlót gyógyítja. Máshogy mondva: ami megbetegíti az embert, az meg is gyógyítja. Csak egy kicsit felnagyítva kell, hogy beérkezzen az információ. Mert a nagyobb információ mindig fölülírja, megsemmisíti a kissebbet. Így gyógyítja meg a hasonlóság útján választott szer, amit beveszünk, kintről juttatunk be, a szervezetben (bent) található tüneteket.
A homeopátia 2. alapszabálya a gyógyszervizsgálat egészséges embereken. A gyógyszervizsgálat az adott szer hatásainak megismerési miatt történik. Amilyen megjelenő tüneteket megtapasztaltak az egészséges emberek a bevizsgálandó készítményt bevéve, olyan megjelenő tünetek esetén lesz hatásos a szer a megbetegedett embereknél.
A 3. alapszabály a szerkészítés útja. Emiatt kerül a homeopátiás gyógyítói út leginkább a támadások kereszttüzébe. Ugyanis természetesen van minden szernek egy kiindulási alapanyaga. Azonban a homeopátiás szerkészítés speciális útján, a szakaszos higítás és dinamizálás (ütve rázás) folyamatában ez a kiindulási anyag a C12-es potencia felett eltűnik. Az elkészített szer azonban megőrzi a kiindulási anyag információját. Sőt! Nemcsak, hogy megőrzi, hanem épp a higítás és a dinamiziálás miatt annak rejtett, belső erőit is felszabadítja.
Az egészségről és betegségről a homeopátia tükrében
A homeopátia egészség és betegség fogalma az életerő fogalmával van összefüggésben.
A betegség nem kívülről, vagy véletlen támad ránk, ér utol bennünket, hanem a szervezetünkben
levő belső életerő az, ami elhangolódik és tünetek formájában megnyilvánulva betegséget okoz. A
hasonlóság útján választott homeopátiás szerrel az életerőre hatunk, visszasegítjük eredeti, élettel
teli, az egészséget, harmonikus testi-lelki-szellemi életet támogató állapotába, ami nem más, mint az
egészség.
Egészségről és betegségről Hahnemann Organon-jának idézeteivel
„Az ember egészséges állapotában a szellemi természetű életerő (autokrácia), amely dynamisként,
élettel telíti az anyagi testet (az organizmust) korlátozás nélkül irányit, és a szervezet minden részét
csodálatra méltó, harmonikus, éltető mozgásban tartja az érzetek, érzések, és életműködések
tekintetében egyaránt, így tehát bensőben lakozó, értelemmel bíró szellemünk szabadon
felhasználhatja ezt az éltető, egészséges eszközt létezésünk magasabb rendű céljának
megvalósulásához.”
9.§
„Amikor az ember megbetegszik, eredetileg csak ez a szellemi természetű, a hozzá tartozó
szervezetben mindenhol jelenlevő önmagától működő életerő (életelv) hangolódik el, az élettel
szemben ellenséges, betegítő ágens dinamikus befolyása következtében. A kellemetlen érzéseket
csak az ily kóros mértékig elhangolódott életelv adhatja át a szervezetnek, rendellenes
életműködésre indítván azt. E rendellenes életműködéseket nevezzük mi betegségnek. Az életerő, a
maga kóros elhangolódását a betegségtünetek által teszi érzékelhetővé és máshogy nem is tudja.”
11.§
„Az emberi belsőben nincs olyan gyógyítható betegség és nincs olyan láthatatlan kóros elváltozás,
amely ne kórjelek és tünetek által ismertetné meg magát a pontos megfigyelésekre képes, pontosan
észlelő gyógyítóval – teljes összhangban az emberi élet mindentudó Védelmezőjének végtelen
jóságával.”
14.§
„Az egészséges szervezetre káros befolyással levő ellenséges erők, amelyek kívülről megzavarják a
harmonikus életműködést, nem keríthetik hatalmukba, nem betegíthetik meg másként az
életerőnket, a szellemi természetű dynamist, mint szellemi, azaz dinamikus módon, és a gyógyítás
művészete egyetlen ilyen kóros elhangolódást (betegséget) sem tud másként megszüntetni, mint
szellemi természetű életerőnkre hatni tudó, alkalmas, hasznos gyógyszerek szellemi természetű
áthangoló erői által, melyeket a szervezetben mindenhol jelenlevő érzőidegek észlelnek. Ebből
adódóan a gyógyító szerek csakis az életelvre gyakorolt dinamikus hatás révén képesek újból
helyreállítani az egészséget s az élet harmóniáját, és mindezeket valóban helyreállítják miután a
beteg egészségi állapotában bekövetkező, érzékszerveinkkel felfogható változások (tünetesszencia)
az orvoslás figyelmesen szemlélő és vizsgáló művészének épp annyira tökéletesen jelenítették meg a
betegséget, mint amennyire szükséges volt ahhoz, hogy az adott bántalmat meg lehessen
gyógyítani.”
16.§
„Minthogy a gyógyítás során az érzékelhető, észlelhetőkórjelek és történések teljes esszenciájának
eltávolításával, egyúttal a betegség alapja, az életerő belső változása – tehát a betegség egésze – is
mindig megszűnik, következésképp a gyógyítás művészének csupán a tünetesszenciát kell
eltávolítani, hogy ezzel egyszersmind a belső változást, azaz az életelv kóros elhangolódását, tehát a
betegség egészét, a betegséget magát is megszüntesse és megsemmisítse.
A betegség megsemmisítése pedig nem más, mint az egészség helyreállítása. Ez a legfőbb és egyetlen
célja a gyógyítónak.”
