Haldoklási folyamat kísérése

A gyengéd születés már megtalálta a maga útját országunkban. A haldoklás kísérése, a gyengéd halál útja még szinte járatlan.
Belső képeink a halálról

Ahogy a születés, úgy a halál, a haldoklás, a halál folyamatában is van egy olyan pont, amikor az
események feltartóztathatatlanná lesznek. Amikor hiába minden tudás, ismeret, akarat, és
erőfeszítés, aminek be kell következnie, az bekövetkezik.

Az, hogy a halálra úgy gondolunk, mint pontra, amivel vége egy mondatnak, ami után nem következik
semmi, vagy úgy, mint kettőspontra, ami folytatást sejtet és feltételez, világnézet kérdése. Ki kiegyenként adja meg erre magának a választ, gondolatai és hitrendszere mentén. Abban azonban valószínűleg mindannyian egyetértünk, hogy nem mindegy számunkra a halál milyensége, és odavezető út. Ahogy mindenről, erről is van egy belső képünk. Hogy milyen halált óhajtunk magunknak. A halálnak, az életből kilépésnek talán legnagyobb félelme a magunkra maradottság és a
kiszolgáltatottság. Hogy steril körülmények között, személytelenül, idegen helyen, magányosan, magunkra hagyottan halunk meg. Fontosnak tartom, hogy tudjuk, ma már törvény adta
lehetőségünk, hogy időben rendelkezzünk arról, hogy életmentő helyzetekben, súlyos, gyógyíthatatlan betegségek esetén milyen beavatkozásokat, kezelésekhez adjuk a hozzájárulásunkat,
és mihez nem. Nem szükséges átmennünk egy folyamaton, melynek nem szeretnénk részesei lenni.
Döntést hozhatunk arról is, hogy igényt tartunk-e a kórházi bent létre, vagy otthon kívánunk lenni.

Kapcsolatunk a halállal

Otthon lenni, betegen, ápolásra, gondoskodásra szorulva persze csak az tud, akinek van családja, és a
család ezt bevállalja. A mai életben ez szinte megoldhatatlannak tűnik. Mindannyian rohanunk. Ezer
felé szakadunk szét. És hát az az igazság, hogy nem egyszerű dolog a halál közelében lenni. Nem
egyszerű valaki mellé odaszegődni ezen az úton. Nem egyszerű látni, ahogy a leépülés, a vég
stádiuma felé halad. Félünk, hogy kevesek vagyunk ehhez, nem tudjuk, mit kell csinálni, elmulasztunk
valamit, amit meg lehetne tenni. Félünk, mert nem tudjuk, mit kezd ez velünk, hová visz minket. A
halál, és a haldoklás folyamata bizonyos értelemben tabutéma lett. Tudunk ugyan róla, de lehetőség
szerint nem kívánunk a közelébe kerülni.

Haláltánc

Nem egyszerű látni, ahogy a leépülés, a vég stádiuma felé halad. Félünk, hogy kevesek vagyunk ehhez, nem tudjuk, mit kell csinálni, elmulasztunk valamit, amit meg lehetne tenni. Félünk, mert nem tudjuk, mit kezd ez velünk, hová visz minket. A halál, és a haldoklás folyamata bizonyos értelemben tabutéma lett. Tudunk ugyan róla, de lehetőség szerint nem kívánunk a közelébe kerülni.

Nagyszüleink esetében még más volt a helyzet. A halál az élet természetes része volt. A haldokló a saját otthonában, ágyában, szerettei körében halt meg.

Valószínűleg nem hozható vissza ez a világ.

Valamit azonban át lehetne hozni belőle. Példásul a halál integrálását az életbe.

Polcz Aleine, ennek a témának nagy „beavatottja” nagyon sokat ír azokról a lehetőségekről, melyek ebben a folyamatban ajándékként rejtőznek, mind a haldoklónak, mind a kísérőnek.

 

A segítés két útja:

 

  • a haldoklási folyamat kísérése az érintettek otthonában
  • a folyamatban érintett családtagok egyéni ill. csoportos kísérése

Árak

1. A folyamatban jelen levő családtag kísérése: 12 000 Ft / óra / alkalom
2. Jelenlét a kísérés folyamatában: a jelenlét milyenségétől függően egyéni megállapodás szerint

Ha szavaim elgondolkodtattak, keress bizalommal!

Telefon:

+36 30 335 76 89